Vörös róka

Vulpes vulpes

A vörös róka testhossza 45,5–90 cm, farokhossza 30–55,5 cm. Testtömege 3–14 kg. Feje széles, homloka lapos, hirtelen keskenyedő arcorra hosszú és keskeny. Szemei ferdén nőnek; felálló füleinek a töve széles, felül kihegyesednek. Törzse karcsú, végtagjai rövidek és vékonyak. Farka hosszú és bozontos. Általában vöröses-sárgás barna a színe, felülnézetben inkább rozsdavörös a bundája, a hasa és a végtagok belső oldala pedig fehéres. Sárgásvörös szőrméje sűrű és puha. Homlokán, vállain és háta hátulján a farok tövéig fehéren foltos; ajka, pofája és torka ugyancsak fehér. A végtagokon fehér sáv vonul lefelé, a fülek a mancsokhoz hasonlóan feketék.
Esetenként a farok hegyén fehér szálak nőhetnek vagy éppen teljesen fehér a farka. Nagy az egyedi variancia, nagyon ritkán, de Magyarországon is előfordul teljesen fekete egyede, ezt a vadászati szaknyelv „szenes rókának” hívja. E furcsa szín megjelenéséért – csakúgy, mint a fekete párducok esetében – bizonyos pigmentek a felelősek. A vörös róka nagy számban tenyésztett színváltozata az ezüstróka. Évente kétszer váltja a szőrét, ami az április-május, illetve október-november hónapokban zajlik le.

Sarki róka

Vulpes lagopus

A sarki rókák meglehetősen kis termetű állatok: magasságuk 25–30 centiméteres, testhosszuk pedig átlagosan 55–70 centiméter hosszú, amihez körülbelül 30 centiméteres farok kapcsolódik; testtömegük 2,5–8 kilogramm között mozog. Füleik a hőleadás csökkentése érdekében meglehetősen kicsik, és egész testüket dús szőrzet borítja. Még talpuk is szőrös, innen ered a faj tudományos neve (lagopus = nyúllábú).
A sarki rókát tömött bunda borítja, melyet évente kétszer vált. Két természetes színváltozat ismert, a „fehér” és a „kék”. A „fehér” változat a domináns, a vadon élő állomány 99%-a telente hófehér, nyaranta viszont világos szürkés barna, a hasi tájékon fehéres szürkébe hajlóan. Az elsősorban szigeteken elterjedt „kék” árnyalatú egyedek telente ezüstös szürkéskék, nyaranta csokoládébarna szőrzettel rendelkeznek.

Sivatagi róka

Vulpes zerda

Testtömege 0,7-1,6 kilogramm, testhossza 24–41 centiméter, farka 18–31 centiméter hosszú és fekete végű. Marmagassága alig éri el a 20 centimétert. A nagy fülei 10-15 centiméteresek; ezek a talaj alatt mozgó zsákmány észrevételére hasznosak; viszont ha kénytelen nappal is előjönni, akkor a fülei a nagy felületük miatt hőleadásra szolgálnak. A bundája gyakran krémszínű és bolyhos, mely nappal védi az erős napsütéstől, míg éjszaka melegen tartja.
Az összes rókafaj közül a sivatagi rókának van a legnagyobb füle a testéhez képest; mivel igen sok ér van a vékony füleiben, kiváló hőleadó rendszerként működik. A róka talpán vastag bunda van, így a forró homok nem égeti meg a talpát, és tompítja a lépései zaját. Orrán és a szemöldök tájékon hosszú szőrű bajusza van. A többi rókafélétől eltérően a sivatagi rókának nincs szagmirigye („ibolyamirigy”) a farka tövében, továbbá csak 32 kromoszómával rendelkezik (a rókafajok esetén ez a szám 35-39). A sivatagi róka csapatokban él, ami szintén eltér a rókafélék életmódjától.

Melyik róka tetszett a legjobban?