Rókák a mitológiában

A rókák a keleti, egész pontosan a japán mitológiában kapnak nagy szerepet. A rókadémon, avagy kitsune, nevével ellentétben szent állat, aki elkíséri a halott lelkeket. A néphiedelmek szerint a kitsunék sokkal tovább élnek, mint az emberek. Az akár több ezer évig is életben maradó kitsunék, a korral egyre bölcsebbek és ügyesebbek lesznek. Emberi alakot csak akkor ölthetnek, ha elérték a 100 éves kort. A rókaszellemek különlegessége, hogy egy farokkal születnek, de ezerévente újabb farkat növesztenek. Általában három, öt, hét, és kilenc farkuk szokott lenni. A kilencfarkú kitsunenak külön neve van, ez a kyuubi no kitsune, aminek a bundája fehér vagy aranyszínű.
A kitsunék felismerése nem könnyű, hiszen képesek az alakváltásra, amivel könnyedén megtévesztik az embereket. Ám a rókaszellemek nem alaposak, és mindig hagynak árulkodó jeleket! Ha például éjszaka egy sötét erdőben megjelenik egy gyönyörű és fiatal nő, aki el akarja csábítani az arra járót, akkor az biztos, hogy kitsune. A rókaszellemek ellen a legjobb fegyver a kutya, hiszen a kitsunék rosszul érzik magukat az ebek közelében, és ezért nem tudják megtartani az alakjukat.
Kép egy rókaszellemről

Beljajev-kísérlet

Dmitrij Konsztantyinovics Beljajev 1954-ben egy novoszibirszki telephelyen szelídségre szelektáltan kezdett rókákat tenyészteni, a kísérlet célja a szelídség és a küllem közötti összefüggés vizsgálata, illetve az volt, hogy a prémtenyésztőknek kezelhetőbb állományt biztosítson. A vizsgálathoz az állatokat a prémnek tenyésztett rókák szelektálásával választották ki, oly módon, hogy mindig az emberrel legbarátságosabb (legkevésbé félős) egyedeket tenyésztették tovább. A kiinduló állomány 30 hímből és 100 nőstényből állt. A vizsgálatnak nem volt része állatok idomítása, illetve tanítása. A feltételeknek megfelelő állatokat domesztikált elitnek nevezték.
Az állományban általánossá váltak a kutyákhoz hasonló infantilis jegyek: a lógó fül, a felkunkorodott farok és rövid, kerek pofa. Az egyedfejlődésben is megfigyelhetőek eltérések a kiindulási populációhoz képest. A kölykök szeme egy nappal korábban nyílik ki, a hangokra két nappal hamarabb reagálnak, valamint a nemi érésük is hamarabb kezdődik. A kísérlet bizonyította, hogy a szelídség és a megjelenés között kapcsolat áll fent, bár 50 év alatt nem sikerülhetett olyan mértékben domesztikálni a rókákat, mint a kutyákat hozzávetőleg 10 000 év alatt.
Dmitrij Beljajev halála óta tanítványai folytatják a kísérletet. A Szovjetunió széthullása ezt a projektet is nehéz anyagi helyzetbe hozta, ezért az állomány méretét 700-ról 100 egyedre csökkentették, ami a személyzet csökkentését is magával vonta. Manapság a költségeket részben a kölykök házi kedvencként való árusításából fedezik.
A költségek és a gyorsabb szaporodás miatt két – helyben befogott – patkánypopulációt is tenyésztenek. Az egyiket a rókákhoz hasonlóan szelídségre, a másikat vadságra szelektálják. A szelíd populáció kölykeit vad alomba (vagy fordítva) áthelyezve azt tapasztalták, hogy a szelídséget vagy a vadságot a gének, és nem a nevelés határozza meg. Ezt alátámasztja, hogy a szelíd és a vad populációnak eltérő a stresszel kapcsolatos hormonok szintje. Az állományt genetikusok is vizsgálták és több eltérést tapasztaltak a kontrollcsoporthoz képest. Dániában hasonló kísérletet végeznek amerikai nyércekkel.

Na de mit mond a róka?

Az elképzelés

A valóság